Noa a kis teknős

Noa a kisteknős

Meseszép délelőtt volt. Noa, miután megöntözte hagymaföldjét és gondosan megigazgatta margarétái szirmait, elindult dúdolgatva, hogy barátjával, a mindig habókos ugrabugra tehénnel kóricáljanak egyet az erdőben. Moo ezen a napon a szokásosnál is bolondabb volt, lepkét játszott.

- Gyere Moo! Gyönyörű napunk van!

- Látod? Látod milyen szépséges szárnyaim vannak? Igazi pilleszárnyak! Lepke vagyoooook! Lepke vagyooook! Lepke! Lepke! Lepke! - szökdécselt Moo.

- Na gyere Te! Behemót! Repkedhetsz a fák között!

Az erdőben Noa és a böszme lepke, a szivárványszínű fák között vidáman cseverésztek, mikor hirtelen Moo nekilódult és eldübörgött. Porzott a föld, szárnyai csak úgy hasították a levegőt. Noa a távolból egyszer csak fájdalmas visítást hallott. Rohant ahogy csak bírt, kiérve a tisztásra földbegyökerezett a lába a látványtól. Moo szó szerint letarolt egy földön ücsörgő mókust.

- Nem esett bajod? Biztos nem esett bajod? Miért üldögélsz a füvön Te fán lakó???!!! - aggodalmaskodott Noa.

- Faaaaaaa?????? Ezt a szót ne is mondd nekem! Hallani sem bírom! Csak ránézek és szédülök! Nagyon jó nekem itt a földön!

- De a mókusok a fákon élnek. Majd segítek megtanulni, hogyan mássz fel. - mondta Noa.Közben megzizzent a bokor alja, egy hatalmas lila szedret maga előtt görgetve, kicsiket nyögdécselve megjelent Ed a muslica.

- Szia Woody! Hát itt meg mi történt? Bántottak?

- Ne is mondd Ed! Ez a böhöm tehén előtört a semmiből és a földbe döngölt! Az okostojás barátja meg nyaggat a fáival! Másszak fára! Én!

- Ó Woody semmi baj. Tudom. Tudom, hogy nehezek a csontjaid. Túl nehezek. - mondta Ed.

Moo és Noa kikerekedett szemmel egymásra néztek : - Nehéz, csontúúúú, mókus???!!!!! - mondták egyszerre.

- Nézzétek Moot! - magyarázta Noa. - A hatalmas testtömegindexével repkedni szokott!

- Jah! - mondta Woody. - Meg az a fene nagy önbizalma! Gondolom nincs nálad otthon tükör? Ugye tehén??!!

- Akkor is a fán a helyed! - mondta Noa.

- Nekem ugyan nem! Jó nekem ez a jóóó kis stabil talaj! Most megyek! Sürgősen odébb kell ülnöm 20 m.-rel!

- Várj Woody! - mondta Ed. - Megyek én is! Segíts vinni a szedremet!

Noa csak állt, nem értette a dolgot. Odament a megszeppent Moohoz, felvette a földről a poros lepkeszárnyakat, átkarolta barátja nyakát és azt mondta neki:

- Ne is törődj vele Moo. Ez egy igazi fafej!

Moo elvigyorodott és elindultak hazafelé.